• 310-ES TEREM
» küldve: '09.02.10. írta: alicia
± események: semmi

6 óránk volt mindkettőnknek. Nem mentünk haza a fél kettes vonattal, inkább maradtunk még egy órácskát kettesben. Sokáig a harmadik emelet fordulójában voltunk, voltaképp addig, amíg el nem csendesedett a folyosó. Elmentem, hogy megnézzem kicsit, hogy hogyan is nézek ki. Mire visszatértem, szenvedélyesen magához húzott és csókolóztunk vagy 3 percig. Persze kényelmetlen volt a helyzet, hiszen bárki bármikor elmehetett volna mellettünk és a legrosszabb, tanárok is láthattak volna minket. Emiatt szerelmem felvetette az ötletet, hogy az osztályába menjünkbe és legyünk ott kettesben. Mondtam neki, hogy nézzen be, nem-e van ott valami előkészítő. Elégedett mosollyal nézett rám, mikor visszatért, tudtam, hogy senki sincs ott. Bementünk, bár én féltem attól, hogy valaki be nem nyit-e ránk. Hát igen, lepakoltunk és egyből nekemesett. Őszintén szólva én is ki voltam éhezve a csókjaira, mert hát egész hétvégén csak egyszer hallhattam vagy 6 percre a hangját. Jó volt újra érezni nyelveinket és erős, el nem engedő szorítását. Egyre gyorsabban és izgatóbban csókolóztunk, csak hát 1) iskolába voltunk, 2) megvolt a havim. Sajnos csak egymás száját tudtuk kényeztetni, bár egyből több is kifejlődhetett volna, ha nem ilyen körülmények között lettünk volna. Szerelmem mégis engedett a kísértésnek, pólóm alá csúsztatta kezét és mellemet fogta meg. Csókolózásunk közbe egyre hevesebben masszírozta, képes lettem volna ott letámadni, ha nálunk lettünk volna négy zárt fal között. Igen, szenvedélyüünkből viszont semmi sem csökkent, inkább nőtt. Egyre gyorsabban járatta nyelvét számban miközben pólómat felemelte és szünet képpen pillantásokat vetett csupasz melleimere. Imádom nézni, amikor olyan igéző tekintettel nézi a mellem, vagy bármely pontomat, egyáltalán szeretem őt is. <3 De nagyon. <3 Amikor elváltunk, hogy elinduljunk ki az állomásra, szívem megpuszilta akkorra már feszes melleim és még vagy 5 percig smároltunk szenvedélytől felfűtve egymás karjaiban.

• NEM SZERET BIZONYOS SZÁMOKAT
» küldve: '09.02.06. írta: alicia
± események: Dóra, Dorottya névnap

Történt ott, hogy msn-en 8 szivet küldött, amikor már 9 hónapja járunk. Rákérdeztem, hogy miért nem küld 9et ennek szimbólumaként. Válasza az volt rá, hogy nem szereti a 9es számot, nyomós oka rá: Torres ebbe a mezbe játszik. Még mielőtt elkezdtünk volna járni, Torres volt a kedvenc spanyol játékosom, szerettem a 9es számot, erre ő emiatt féltékeny lett Torresre is meg a 9es számot is elkezdte utálni. Hozzá kell tennem, ez az egész cirkusz ezzel a Torres témával lezárult (elvileg) vagy 5 hónappal ezelőtt. És tessék, emiatt ő képes megtörni a hagyományt, és nem írni 9 szivet, mert utálja. Mondhatom aranyos, nem? Igen, szerintem is. És még ez nem elég. Feljön a másik személy: Fabregas. A probléma forrása újracsak a mezszám, de a 10es. Hogy hogy jön ő ide, magam se tudom, de a drágámnak itt az nem tetszik, hogy 6:10kor szoktam felkelni és hogy ma is, amikor az időt néztem meg és 14:07 volt, én úgy mondtam neki, hogy 14:10 van. De ennek mi köze van ahhoz a focistához? Jó lenne, ha érthetném, de az ő agyszüleménye, hogy én odáig és vissza vagyok ezekért a focistákért, amikor engem már rég nem érdekelnek ilyenek. És hibáztat ezért, megtalálja a legapróbb szálkát is bennem, amikor egyáltalán semmi értelme sincs ennek az egésznek.